Rebecca Yarros: Negyedik szárny (Negyedik szárny 1.)

Bármit is érzel, természetes. Engedd magadnak, hogy érezd, amit érezned kell, aztán hagyd elmúlni.

Kiadó: Rainy days

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 796

Fülszöveg:

A ​húszéves Violet Sorrengail egész eddigi életében azt hitte, a történelem tanulmányozása lesz a feladata az Írnok Kvadránsban az imádott könyvek között.

Azonban az iskola vezénylő tábornoka – aki egyszemélyben a lány kőkemény anyja – megparancsolja, hogy Violetnek be kell lépnie a többszáz jelölt közé, akik Navarre elitjéhez, a sárkánylovasokhoz akarnak tartozni.

Ha mindenkinél kisebb és törékenyebb vagy, akkor csak egy hajszál választ el a haláltól… mondjuk azért, mert a sárkányok nem választanak ki „törékeny" embereket, hanem felperzselik őket.

Ráadásul, amikor kevesebb a kapcsolódni hajlandó sárkány, mint kadét, nem meglepő, hogy a többség szívesen végezne Violettel, hogy ezzel is növelje a saját esélyeit a sikerre. A többiek pedig azért ölnék meg, mert az anyja lánya; köztük van Xaden Riorson is, a Lovasok Kvadránsának leghatalmasabb és legkönyörtelenebb szárnyvezére is.

Violetnek minden ravaszságára szüksége lesz, hogy minden újabb napfelkelte életben találja.

Közben az iskola falain túl dúló háború egyre gyilkosabb, a királyság védelmét szolgáló erődítmények sorban elesnek, és egyre többen halnak meg. A helyzeten tovább ront, hogy Violet gyanakodni kezd, hogy a vezetés rettenetes titkot rejteget.

Barátok, ellenségek, szeretők. A Basgiath Hadi Iskolában mindenkinek határozott tervei vannak, mert ha valaki egyszer bekerül, onnan csak két kiút van: lediplomázni vagy meghalni.

Általában fenntartásokkal kezelem a túlságosan hypeolt könyveket; egyszerűen gyanús, ha egy könyv állandóan imádtam! véleményekkel jön szembe velem. Ilyen nincs!

A hosszú hétvégén végre több időm lett, így nekikezdtem ennek a kisebb féltéglának és azt kell mondjam: tévedtem. Tényleg van könyv, ami megérdemli a hype-ot és a Fourth Wing bizony ilyen!

Hősnőnk Violet egész életében Írnoknak készült, de ha az anyád a Sárkánylovasok magasrangú vezetője, akkor valahogy másodlagossá válik az, hogy te magad mit szeretnél, és ellenkezésnek sincsen helye.

Azonban bekerülni és Lovasok közé, egy dolog; életben maradni a Lovasok közt már egy egészen más téma. 

Vajon készen áll erre a lány? Vagy elmenekül, amennyiben lehetősége lesz rá?

Akik ismernek, azok biztosan tudják, de szerintem egyszerű blogolvasó is hamar rájön: engem nagyon meg lehet fogni bármivel, amiben sárkányok vannak. Nem hiába láttam kétszer is az Így neveld a sárkányodat összes részét, nem hiába nagy kedvencem Jay Kristoff Jay Kristoff vagy Liz Flanagan regénye. Van valami a sárkányos fantasy történetekben, amik engem teljesen levesznek a lábamról.

Ugyanakkor őszinte vagyok: lassan 10 éves lesz az Írásaim tárháza, rengeteg regény került már a kezembe, nagyon sokról írtam is, de az utóbbi időben valahogy megcsappant a lelkesedésem. Nem lettek kiemelkedő olvasmányaim, sőt, ami azt illeti, az egész blogposzt írás/könyvértékelés írástól el is ment a kedvem. Elvégre: ki olvas ma már blogot? Eljut egyáltalán bárkihez bármilyen posztom? 

Aztán jött Rebecca Yarros egy olyan fe-no-me-ná-lis regénnyel, aminek az olvasása után két gondolat fogalmazódott meg bennem: 1) miért halogattam eddig az olvasását?

2) remélem nagyon sokan fogják elolvasni, megérdemli!

Majdnem nyolcszáz oldal, de őszintén mondom: egyetlen percig se unatkoztam. Az írónő világépítésből csillagos ötös, pont úgy, ahogy feszültségteremtésből is. Azt hittem, hogy egy ilyen hosszúságú könyv legalább egy hétig kitart majd, de hamar rá kellett jönnöm: ez nem az a regény, amit le akarsz tenni napi száz oldal után. Így eshetett meg, hogy az olvasási időm csupán két nap volt, és nem sokat aludtam éjszaka. Tipikus az a fajta könyv ez, amit nem akartam letenni, merthogy akkor a szereplők tuti csinálnak valamit nélkülem. Itt pedig annyira vigyázniuk kellett magukra, hogy muszáj voltam folytatni a történetet. Az egy másik kérdés, hogy most gőzöm sincs, mit fogok magammal kezdeni most június végéig, amikor is érkezik a folytatás...

Egyébként az írónő nem csak világ- de karakterteremtésben is zseni. Végre egy életképes, talpraesett női főszereplő, aki nem várja, hogy folyamatosan megmentsék, és tisztában van a gyengeségeivel, amin dolgozik is. Violet, te egy olyan hősnő lettél, aki előtt komolyan le a kalappal. Okos, de nem okoskodó; lojális, és elképesztően kitartó.

Xaden.... na igen, ő az, aki már önmagában megér nyolcszáz oldalt, de megérne ezernyolcszázat is. Főleg annak tekintetében, hogy én az elején nem szimpatizáltam vele, sőt! Kifejezetten ellenszenves is volt. De azt hiszem, ilyennek is kellett lennie, hiszen így lehetett építeni a személyiségét és a kapcsolatát is Violettel. Nem lett kettőjük között egy értelmetlenül nyálas insta love, sokkal inkább olyanok lettek egymás számára, akik arra motiválják a másikat, hogy egyre jobb és jobb legyen. Miközben persze az érzések se elhanyagolhatók, de nagyon szerettem Xaden elképesztően racionális és felelősségteljes gondolkodásmódját. Elvégre ő elsőkörben vezető és lovas, nem is illett volna a személyiségéhez egy nő miatta hirtelen eltunyulás.

Tairn és Andarna az első perctől kezdve a kedvenceim voltak, de ez igazából elmondható bármelyik sárkányról. Megunhatatlanok, remélem még sok minden kiderül róluk a folytatás(ok)ban.

Rhiannon, Liam, vagy éppen Mira fantasztikus mellékszereplők, egyedül Dain idegesített az elejétől fogva, de ő valami mesteri módon. A konkrét jelenlétét is feleslegesnek éreztem, és azért a végére kiderül, hogy nem ok nélkül... de ha elolvassátok a könyvet, írjátok meg, ti mit gondoltok róla.

A Negyedik szárny egy kirángatott egy olyan olvasói válságból, amiben nem is éreztem igazán, hogy benne vagyok. Együtt féltem, örültem, gyászoltam, harcoltam a szereplőkkel, átéreztem a küzdelmeiket, a sikereiket. 

Szerintem itt az ideje, hogy átsétálj a Mellvéden, és belépj a Lovasok Kvadránsába. Nem fogod megbánni, erről biztosíthatlak! 

Szárnyalj te is Violettel és a többiekkel!

*Hikari