Kedvenc idézeteim Róbert Katalin írónőtől

Sziasztok!
Ma van Róbert Katalin írónő születésnapja, ezen apróból pedig úgy döntöttem írok egy bejegyzést, aminek a könyveihez van köze.
A rendezettség és átláthatóság miatt 5-5 idézetet választottam ki könyvenként.




Szívből, színből igazán (Válassz engem! címmel is megjelent)

„Senki nem tud elfogadni, amíg meg nem békélsz magaddal. És ezt sem én, sem más nem teheti meg helyetted. Úgyhogy törődj végre bele, és utána a többi majd jön magától.”

"Én nem tanultam meg veszíteni. Nem tanultam meg, hogyan kell szépen csendben félreállni és folytatni az életet. Csak hangos tudok lenni, csak üvölteni tudok akkor is, ha el vagyok keseredve."

"Attól félek, hogy a világ meglátja a gyengeségemet és ellenem fordítja."

"Azt mondják, ha az ember valamit nagyon alaposan eltervez, nagyon sokszor elképzel, már semmiképpen sem lesz olyan, amilyennek szeretné. Azt mondják, minél többször gondolsz arra, ami után vágyódsz, annál csalódottabb leszel, amikor végül megkapod. Mert a fantázia olyan tökéletesre színez ki mindent, amilyenre csak lehet. És utána sokkol a valóság."

"Alex letette elé a kávét. Patrik belekortyolt. Forró volt, sok tejjel, kevés habbal, egy fél cukorral – pontosan úgy, ahogy szerette. Kellemes volt ez a gondolat, hogy Alex még mindig tudja, hogyan issza a kávét, és úgy készíti el neki."

Rapid ajánló, ha az idézetek nem győznének meg: Sok minden van ebben a regényben, sok gondolatot felvett. Milyen áron álljunk ki saját magunkért? Meddig vagyunk képesek elmenni valakiért, akit (úgy hisszük) szeretünk? Meddig lehetséges tagadni azt, ami tulajdonképpen nyilvánvaló? 
Merjük-e magunkat vállalni egy olyan világban, ahol ezzel talán kihívjuk magunk ellen az embereket? (...) Sokat gondolkodtam olvasás közben, és gondolkodok most is a leírtakon. 
Mert bizony nem ereszt. (Forrás)

Szelídíts meg!

"Mindig azt próbálta kitalálni, mit várnak tőle mások, de talán most eljött az ideje, hogy azt tegye, ami neki fontos."

"Ha valaki elmeséli, talán tök bénának tűnt volna ott ülni kettesben egy szobában, egyikük az ágyon, a másik meg egy széken, és csak fogni egymás kezét. Olyan ovisnak tűnt volna. 
De nem volt béna, és nem volt ovis. 
Pont tökéletes volt."

"– Ma nem olvasol? (…) 
– Befejeztem és nincs kedvem másba kezdeni. 
– Mert olyan, mintha benned maradt volna a történet és nem tudnád elengedni. Vagy inkább az nem engedne el téged."

"– Arra vagy kíváncsi, jól keresek-e? – kérdezte az ügyvéd kissé sértetten. Kisherceg a fejét csóválta. 
– Arra vagyok kíváncsi, boldog-e? 
Az ügyvéd úgy nézett rá, mint aki nemigen tudja értelmezni a kérdést."

"Egyszerűen csak arról van szó, hogy mindig mindenben meg kell találnod a különlegességet."

Rapid ajánló, ha az idézetek nem győznének meg: Kezdtem azt érezni, hogy én már nem tudom élvezni az ifjúsági könyveket, nem kötnek le. 
Erre az irónő megajándékoz egy olyan olvasmánnyal, amiről már most tudom, hogy kortalan: a fiatalság reményeim szerint szívesen olvassa majd, hiszen róluk szól, azok pedig, akik már nem ülnek a gimnázium padjaiban, azért fogja szeretni, mert nosztalgiát ébreszt bennük. (Forrás)

Kezdjetek el élni!

"Könnyebb volt kifogásokat keresni – és neki igazán jó kifogásai voltak – mint vállalva a kockázatot belekezdeni valami újba. Valami bizonytalanba. 
(…) 
– Lehet, hogy félek a bizonytalanságtól. – vallotta be Vencel. Barbi bólintott. 
– Azt is megértem. A legtöbb ember fél tőle."

"Volt ebben valami szívfájdítóan szép, csak nézni ma téged, és szeretni a látványodat."

"– Szóval mit tanítasz? 
– Azt, hogy hogyan kell negyvenöt percig egy helyben maradni, az elfogadható szinten tartani a szemtelenkedést, és legalább tettetni a figyelmet. Reménytelen vállalkozás. Egyébként az órarendjükben biológia vagy kémia szerepel."

"Rettegett közben, hogy az a szerelem, amit mélyen eltemetett magában húsz évvel ezelőtt, még mindig ott lüktet valahol a megszokás fala mögött, és vulkánként fog kitörni, ha enged neki."

"– Ez nem olyasmi, amit az ember elhatároz – mondta Margó halkan, még mindig a kezeiknek. – Ez csak megtörténik, és utána már csak abban lehet dönteni, hogy mennyire hagyjuk megtörténni."

Rabid ajánló, ha az idézetek nem győznének meg: Szóval köszönöm, hogy olvashattam, hogy elgondolkodtam, hogy felnyitotta a szememet. 
Nagyon más érzéseket keltett bennem, mint a korábban olvasott regényei, de ugyanolyan kellemesek voltak. 
Befejeztem, és csak öleltem a könyvet hosszú percekig. 
Az élet túl rövid, hogy a „mi történhetett volna ha…” határozza meg. 
Túl rövid, hogy a tökéletes pillanatra várjunk. (Forrás)

6 hét a világ

"Kibontottak egy doboz bonbont, az étcsoki szétolvadt Nelli nyelvén, béke- és otthoníze volt."

"– Tudod, kicsikém, a szerelem nem feltétlenül olyan, amilyennek édesanyádék ismerik. 
Nelli zavartan felnézett, még a gyúrást is abbahagyta, amíg a nagyi figyelmeztetőn nem intett, hogy folytassa. 
– A várakozás a legtöbb szerelmet megfojtja, nem erősíti – mondta a nagyi."

"...keress saját utakat, kicsikém. Saját szerelmeket. Olyat, ami teljessé tesz téged..."

"– Mert jó akarok lenni – ismerte be. 
– Jó is vagy. Mégis állandóan azon kattogsz, hogy ezt mások elismerik-e."

"- Itt tényleg mindenki a másik szerelmi életével van elfoglalva, mi? 
– Szerelmi vagy bármilyen… a legtöbben a színházban élik le a fél, vagy inkább háromnegyed életüket. Naná, hogy mindenki figyel, pletykál, sztorizik. Szokd meg, ha itt akarsz lenni, hogy innen nem úgy mész haza, mint egy irodából. Ezt a világot sosem teszed le egészen."

Rapid ajánló, ha az idézetek nem győznének meg: Éreztétek már azt, hogy egy történet annyira jó, és annyira jól van megírva, hogy szinte nem is a lapokon, hanem körülöttetek létezik? Lehet, hogy ennek így semmi értelme, de bennem ez fogalmazódott meg.
Egyszerűen ott voltam a büfében, a színfalak mögött, az irodában, a nézőtéren.. Ott voltam, ahol Nelli, szinte éreztem a Zacher-torta édes ízét szétolvadni a nyelvemen, a libabőrt végigfutni a karomon és ez igazán nagy örömmel töltött el. Ha színházba járó típus vagy, azért olvasd el, ha nem, akkor meg azért.
Egy biztos: ez a történet vastapsot érdemel. (Forrás)

Keresd az igazit

„A boldogság csak rajtad áll.”

 

„– Nem érdemes olyan harcba bocsátkozni, amit már elvesztettél.

– Már hogyne lenne! – vágta rá Milo dühösen. – Ha tudod, hogy az az igaz út, csak harcolni érdemes! Ülni és elfogadni az ítéletet azelőtt, hogy kimondanák, ez gyávaság!”

 

„– Talán a szerelem nem is különbözik annyira a kötődéstől – mondta végül halkan. – Tudod, milyen a szerelem? Nem tudod kiverni a fejedből a másikat. Az érintése, a társasága, néha még a gondolata is megremegtet. Vágyódsz. És mellette boldog vagy. Milyen a kötődés, Milo?

Milo szája kiszáradt. Nem tudja. És amit tud róla, amit az anyja elbeszéléseiből ismer, amennyit lát a társpárok viselkedése alapján, az csakugyan nem különbözik annyira Deniel leírásától. De persze ez csak látszat. A szerelmet nem az égiektől kapták. Múlandó.

 – Voltál már szerelmes? – kérdezte halkan. Deniel hallgatott, és Milo úgy érezte, ezzel meg is felelt a kérdésre. Ha volt is, már elmúlt. – Lásd, ez a különbség. A szerelem jön és elmúlik, mint a kórság, amiből kigyógyulhatsz. A kötés örök.”

 

„– Te nem törődtél bele abba, ami kellemes. Neked az kellett, ami tökéletes – suttogta tovább. Nekem is ez kell. Te kellesz. Mindig te kellettél. Kötődöm hozzád, lehet, hogy egész életemben kötődtem. És egyszer megengedtem, hogy egy olvasó elvigyen tőled, elhittem neki, hogy csak gyerekes barátkozás volt az egész. De másodszor… másodszor nem fogom megengedni. Akkor sem, ha meg kell fizetnem az árát.”

 

„Azt kívánom, hogy leld meg a boldogságodat. De azt is, hogy helyes úton keresd.”

Rapid ajánló, ha az idézetek nem győznének meg: Beszippantott a világ, és annyira pörgött az egész történet, hogy tudtam, ha becsukom kis időre akár, a szereplők nem várnak meg, és újabb kalandokba keverednek nélkülem.

Egyedi, sokrétű történet, amiben még nagyon sok lehetőség rejlik. (Forrás)

Ti már olvastatok Róbert Katalintól?
Melyik a kedvencetek?
Melyik van tervben?

*Hikari